2017. június 18., vasárnap

Csere

Egy balesetecske nyomán a régi fényképezőgépem tönkrement - kiesett az autóból és az akkus rész zárószerkezete beadta a felmondását. A kendőket már úgy fotóztam, hogy kézzel tartottam az ajtócskát, hát szenvedős menet volt, komolyan.
Én ezt a gépet szerettem. És úgy döntöttem, hogy az utánakövetkező hasonló Nikont veszem meg (és talán egy életre leköteleztem magam a Nikon mellett, de ez még az előző géppel történt). Olyan gép kell amivel rendes makrókat tudok fényképezni, és az előző nagyon bevált.
Volt más gép a kezemben az idők során, Nikon is (de más széria, nem az L100 és utódai), és az sem csinálta azt amit akartam.
Így történt, hogy pénteken elmentem az üzletbe, és megvettem egy L340-est. Nem utolsó generációs, nem tükörreflexes, nem teljesen manuális - de ugyanazt csinálja amit az L100, csak kicsit jobb minőségben.
Így:
Úgyhogy a kötésképtelen időkre lesz más szórakozásom a vakációban.
Még csak ismerkedünk, de azt hiszem, jó lesz ez...

2017. június 17., szombat

Kendők futószalagon

Az elmúlt időben készült 4 kendő. Két Shetland Lace Triangle és két Ishbel. És bevallom, felszabadultan érzem magam, hogy túlvagyok rajtuk - mivel olyanok kapták ajándékba akiknek fogalmuk nincs a gyapjú kezeléséről úgy döntöttem, hogy akrilból kötöm meg őket, majd gőzöléssel blokkolom a kész darabot, hogy végleges formát kapjanak, ne kelljen minden mosás alkalmával újrablokkolni a kendőket.
Legelsőnek egy Shetlandot kötöttem meg.
A fonal Red Heart Boutique Unforgettable, Tidal árnyalatban.
Ez elég gyorsan és problémamentesen ment 4 mm-s tűkkel.
Aztán elkezdtem a második Shetlandot a Polo árnyalatból.
És kínlódva kötöttem, nagyon sokáig. Sokszor abbahagytam, egyszerűen nem akaródzott kötni már ezt a fonalat. A kékkel ellentétben ez nagyon egyenletlen, helyenként teljesen fonatlan, csúszott, szétvált, akadt a tűvégekbe.
Kb. másfél hónapot töltött a tűkön, de az is lehet, még többet.
Soha többet nem fogok ilyen fonalat venni az biztos. Szerencsére már nem is gyártják. A színei gyönyörűek, de ezzel minden pozitívumát elmondtuk.
És sokkal e második Shetland befejezése előtt elkezdtem egy Ishbelt. Annyit már tudtam, hogy nem az előbb említett fonalból akarom kötni, és megvásároltam egy kicsit "különlegesebb" fonalat - egy fémszálas Alize Sal-t két kék árnyalatban:
éjkékben
és vízszínűben.
Az Ishbelek csak úgy rohantak a tűkön, még így is, hogy a nagyobb méretet kötöttem, darabonként kb egy hétbe tellett - gyerekek mellett is.
Ezt a fonalat meglepően jó volt kötni (3.5 mm-s tűkkel), főleg villanyfényben nagyon tetszett ahogy a fémszál csillogott benne.
Aztán két délután blokkoltam a kendőket, de ez a folyamat nem volt több 2 óránál, viszont csak olyankor tudtam ezzel foglalkozni, amikor Mák játszóterezett.
Valószínűnek tartom, hogy fogok kötni magamnak is egy Ishbelt, de gyapjúból.
Addig is zoknit kötök, elkezdtem a tegnap mutatott Call them cherry blossoms-ot.
A sok kendő és akril után simogat a zoknifonal, élvezem a tapintását és a színeit.
Persze ez sem lesz gyors projekt, elkezdődött ugyanis a vakáció és ha minden a tervek szerint alakul akkor elég sokat leszünk házon kívül és az eléggé bezavar a fonalas tevékenységekbe - helyette majd fotózgatok.

2017. június 15., csütörtök

Egy kis ihlet

Hamarosan sok kötős késztermék következik a blogon, ezek határidős projektek voltak. Ajándékba mennek holnap, remélem a címzettek nem olvasnak.
És én nem szeretem a határidős dolgokat. Munkahelyen elég volt és lesz belőlük.
Így hát gyűjtögetem az inspirációt.
Most két olyan darab következik amit felveszek az "ilyen-nekem-is-lesz"-listámra.
Először is ez a zokni.
fotó: INNEN
Már egy ideje szemezgetek vele, de akkor még az ajándékokkal voltam elfoglalva. Ma viszont ha időm (meg a gyerekek) engedi, elkezdem.
Nagyon tetszik, ahogy a két félpár egymás ellentéte. Tetszenek a virágok, tetszik, hogy virágos a talpa is. Még nem tudtam eldönteni, hogy zöldes vagy lilás-rózsaszínes legyen a színes fonal, estig van időm. 
A másik ez a Funky Grandpa kardigán. És nem az eredeti ihletett meg, hanem az, amit egy blogon láttam:
fotó: INNEN 
Nem is tudom igazán mi az, ami megfogott a kardigánban. A színe? A csíkok? A másszínű ujja? Nem tudom. De tény, hogy a blogon látott kardi meghozta a kedvem egy Funky Grandpa-hoz.
Egyébként ez az egyik kedvenc kötős blogom, elég rég olvasom. Egy testvérpár írja - gyönyörűen kötnek mindketten. Ilyenkor irigylek tőlük egy kötős testvért vagy valamilyen rokont, de nekem nem jut belőle. Maradok a város magányos kötögetője. 

2017. június 12., hétfő

Nyár dereka

Szeretem az évnek ezt a szakát, amikor hosszúak a nappalok és kellemesen hűvösek az esték.
Az idén talán sikerül még jobban kihasználni, nem építkezünk (túl sokat), és lakható a házunk falun - még ha nincsenek is meg a városi körülmények.
Az ilyen hosszú nappalok reggelén a nap a templom innenső felén kel (ha az udvarról nézzük), és amint átbukik a gerincen máris ontja a meleget.
Délelőtt még elég sok rovart láthatunk a kertben.
A mentalevél-bogarak mindenfele mutogatják magukat.
A méhészbogarak virítanak a virágokon.
A hárscsemetén egy keskenyfedőscincér napozott.
Aztán eljön a dél, és a nagy melegben minden elhúzódik.
A délután egy rövid szakaszán a sziklakert és környéke árnyékba kerül, kihasználtam, hogy párat kattintsak:
És egyet a templom irányába is:
Teljesen másként néz ki, mint napkeltekor.
Aztán eljön az este.
Sokáig ültünk kint a hűvös csendben, megvártuk míg feljött a telihold. Lefekvéskor besütött a szobába - a holdfényben sejlő alvó gyerekek hatalmas boldogsággal töltöttek el.

2017. június 9., péntek

Vakáció előtt

Készülünk az ovis évzáróra. Egyeseknek ballagás is lesz, de Klári ismétli a nagycsoportot, így neki nem jelenti az ovi végét, még ha el is ballag a többiekkel.
Az évzáróra a székely népviseletet magam készítettem el.

Nem volt egy rövid, és főleg nem volt könnyű projekt.
A képek tanúsága szerint március 20 körül indítottam el.
A köténnyel.
Talán ez a legkreatívabb része, a hímzés miatt. A motívumokat magam választottam ki, rajzoltam ki pauszpapírra, majd onnan a papírt átszurkálva vittem rá az anyagra.
Amikor a laposöltéses hímzéssel végeztem akkor felvarrtam a csipkét a szélére és félretettem.
A megkötőit is valamikor sokkal később varrtam fel.
Következett a blúz, amiben segített a szomszéd néni - annyiban, hogy a szabásmintát megrajzolta. Aztán elment külföldre és azóta sem jött vissza, úgyhogy a sötétben tapogatóztam.
Az ujjaival elég nehezen boldogultam. És a gallérral is.
Amikor már gyakorlatilag készen volt, a gombok és gomblyukak híján, akkor félretettem. Tegnap varrtam meg ezeket.
A felső szoknya volt az a darab, ami legtöbbet ült darabokban.
Ott volt a baj, hogy a derékpántot elsőre túl kicsire szabtam, és ez akkor derült ki, amikor felvarrtam. Mérgemben félrepakoltam vagy egy hónapra. Igaz, akkor már megvolt az alsó, bő rész lerakása a felső darabra. Meg a bársonyszalagok is fel voltak varrva.
Pörgős:
Aztán a mellény is megkínzott, és most sem vagyok elégedett a bársonypántok lefutásával, sehogyse engedelmeskedtek, hogy egyformán sikerüljön felvarrni. Még mindig esélyes, hogy lebontom...
Sokat, nagyon sokat varrtam kézzel a mellényen. Kis melltartókapcsokkal záródik.
Az alsószoknyát tegnap szabtam ki, meg varrtam meg.
Az igazán egyszerű volt a többihez képest: egy hosszú téglalapot varrtam össze, majd húztam gumit a derekába. Ja meg persze csipkét varrtam az aljára. 
Ma reggel pedig végre felpróbálta, még csak úgy gyűrötten - a mosás-keményítés-vasalás vasárnapi-hétfői program. A képek is mosatlanul készültek.
És tetszett neki. Azt kérdezte: "Anyu, maradhatok ebben?"
Van benne hiba bőven, még mindig rengeteg tanulnivalóm van szabás-varrás ügyében. De haladok, és ez jó...
Holnap kora reggel pedig minden varrást félreteszek, megyünk egyet lazulni. Igaz, a pénteket adminisztratív ügyek miatt le kellett vágni a hétvégéből, de majd pótoljuk az elmaradást.

2017. június 6., kedd

4 nap, bodzavirágzáskor

Végre sikerült eltölteni hosszabb időt is falun. A pünkösdi hosszú hétvége elején bepakoltunk, és már péntek délután az udvaron tevékenykedtünk.
Ott most éppen bodzavirágzás van, és a bodzaillat időnként belengi a környéket.
Ez volt az első alkalom, hogy 3 éjszakát aludtunk ott, a tervek szerint vasárnap jöttünk volna haza, de olyan jól éreztük magunk, hogy még maradtunk egy napot. Mák ilyen koszos tán sose volt még :) - a homok és vizezés megteszi a hatását. No, hát ideje neki is elkezdeni a gyerekkort.
Igazi nyár van és kihasználtuk a napsütéses időt. 
Délben árnyékba vonultunk
Most nem tudtam annyit fényképezni mint előző években, mert sokkal többet kellett a gyerekek után járni - főleg Mák után, és amikor éppen aludt, akkor én is inkább leültem kicsit kinézni a fejemből. Kötést is vittem magammal, de nem haladtam túl sokat.
Ishbelt kötök, a sima rész végéig eljutottam, de a mintás sorok túl hosszúak, és nem tudtam rendesen haladni vele.
Az udvaron alakul a sziklakert és környéke.
és van egy vadrózsabokrunk is:
A naplementék a nyári helyükre kerültek:
és a kora este gyönyörű színekre festi a templomot és a domboldalt:
Az egyik este hallottam haris hangját is, ez a kígyászölyvvel együtt (amit tavaly láttam, az udvarunk fölött repült a templom irányába) nagyon sokat jelent nekem.
Talán esni fog a héten - tegnap pakoláskor már igencsak közeledett az eső.
Ha így lesz, és akkor gombászni is lehet hétvégén. Várom már a pénteket...